Száz vasutast, ezeret

A minap olvastam az újságban, hogy a vasutat is elérte a munkaerőhiány. Vicces, mert az átlagember ez alapján azt gondolhatja, hogy eddig minden rendben volt, pedig a nagy lófaszt. Eddig is nehezen találtak embert sok helyre, vagy ha találtak is, jobb lett volna, ha nem veszik fel. Ilyen lehetett például a minapi kaller von Dunakeszi is. Na de most, mivel már az újság is megírta, teljesen hivatalos: munkaerőhiány van a vasútnál!
A cikkből kiderül, hogy a 38 ezres létszám mellett 399 embert keresnek, na most, ha jól számolom, az 1%. Végezzünk egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy a hiány egyenletesen oszlik el minden szakma között, ha így lenne, nem is lenne probléma, de sajnos nem így van. Fogadjunk, hogy vezérigazgatóból, igazgatósági tagból és egyéb vízfejből nincs hiány, akkor hát mi a helyzet?

"A vállalat tájékoztatása szerint nincs elég váltókezelő, tolatásvezető, pénztáros, jegyvizsgáló, járműszerelő, biztosítóberendezési és távközlési műszerész, forgalmi szolgálattevő, mérnök."

A nagy büdös helyzet az, hogy a korábban megbecsült, és mindenki által irigyelt vasutas szakmát sikerült a béka segge alá zülleszteni és ma sem tesznek érte semmit, hogy a helyzet változzon.

Természetesen gyorsan meg kell nyugtatni a népet, nehogy a itten forradalom legyen, vagy egy baleset miatt netán felelősöket kezdjünk keresni:

 "A MÁV szerint az a veszély nem fenyeget, hogy a munkaerőhiány miatt nem tud elindulni valamelyik járat, a lapnak küldött válaszban hangsúlyozták: a létszám mindössze egy százalékkal marad el a tervezettől, írja az MTI."

Nincs itt semmi látnivaló, tessenek kérem oszolni! Meg is született a nagy ötlet: MLM, avagy piramisjáték. Jól hallom, egy állami vállalatnál, a vasútnál, hallatlan, aki új kollégát szervez be, 35 ezer forintot kap.
Egyszerűbb lett volna a körülményeket javítani az elmúlt 20-30-50 évben és lenne elég dolgozó a 35 ezer forint nélkül is.

Országimázs 2.0

Alig egy hete írtam egy bejegyzést a kelenföldi állapotokról, ahol érthetetlen módon sem szóbeli, sem írásbeli tájékoztatást nem adtak idegen nyelven a hazánkba érkezők egyik kapujának is felfogható Kelenföldi pályaudvaron. A mai napon olvastam egy cikket a következő felvonásról, mely egy Vác felé robogó vonaton játszódik.
Pár mondatban a lényeget összefoglalva: az egyik főszereplő egy külföldi utas, aki valamiért nem vette meg elővételben a jegyét, hanem ezt a vonaton szerette volna megtenni, a másik főszereplő a "kaller" (jegyvizsgáló) aki "fülön csípi" a közveszélyes potyázót és ahelyett, hogy 2600 Ft pótdíjjal együtt bevasalná az utastól (majd később a segítségére siető levélírót, aki az első számú mellékszereplő) a viteldíjat, megalázza, majd leszállítja a külföldit.
A produkció több szempontból is kiváló.
1. Azok az utasok, akik eddig még minimális tiszteletet is tanúsítottak a MÁV helyi kiskirályával szemben (egy ez "mekkora bunkó már" kíséretében), véglegesen leírták azt.
2. Ha eddig még pozitív emlékekként gondolt volna vissza a kedves utas a magyarországi tartózkodására, most biztosan véglegesen megváltoztatta a véleményét.
3. A MÁV konkrétan 3000-4000 Ft-ot bukott azon, hogy az alkalmazottja nem tudott egy mukkot sem angolul, - és ami még ennél is nagyobb baj, - a tolerancia és a másik megértésének akarata is totálisan hiányzott belőle. Biztosan nem kizárólagosan a pártunk és kormányunk által keltett idegengyűlölet miatt történt mindez, de segíteni sem segített rajta, hogy az illető fekete bőrszínnel rendelkezett.
4. A határozottságban közrejátszhatott az is, hogy az utas sírva fakadt a kaller bukóságától, így ő biztosan nyeregben érezhette magát. Kíváncsi lennék , hogy pl. a monori vonalon ugyanilyen határozott lenne két-három "sötétbarna" honfitársunkkal szemben is, akik tökéletes magyarsággal küldték volna el a picsába az egyenruhájával együtt.

Nyilván értem, hogy minden jegyvizsgálót nem lehet nyelviskolába beíratni, de a minimális szókincs, és/vagy egy google translate csodákat tud tenni egy ilyen esetben. Emellett gondolom van 8-10 olyan szituáció, amelyhez akár írott tájékoztató is lehetne nála 2-3 nyelven.
A legtöbb külföldi vs. MÁV alkalmazott esetében általában csak az országimázson esik csorba, itt viszont forintban is kifejezhető kár is érte a MÁV-ot, csak gratulálni tudok hozzá.

Plusz adalék az országimázsnak, hogy amikor a rémült utast Dunakeszin otthagyta a vonat, ezt az állomásépületet látta:

Dunakeszi állomás 2016 nyarán (a felső szinten legalább az ablakpucolásra nem kell költeni)

Leó, a fogatlan oroszlán

A minap, a nyár előtt újabb lendületet vett a nyálverés kedvenc indexes topicomban a magyar vonatkozású modelleknek fenntartott felületen. A kedves fórumozók attól indultak be, hogy valaki betette a Vácon készült limit Leó egyik képét. Szerintem nagyon ötletes megoldással a rövid oldali géptér takarója leemelhető és alatta részletesen kidolgozott a gép. Ez persze rögtön szúrta néhány ember szemét. Mi az, hogy valaki a megszokottnál többet ad, miért is fejlődjön a modellezés. Elő is vették a szokásos szöveget, hogy hamarosan a digitools is elkészíti majd a maga Leóját. Persze, van is az oldalukon fent vagy két fotó, ja hogy az még az eredetiről készült, kit érdekel. Olyan mint Columbo felesége, rég óta beszélnek róla, de még senki sem látta. Nyilván, ha mindjárt készen lenne a modell, lenne róla fotó. Sebaj, a Koszti-féle Bzmot sem áll sehogy, pedig már vagy egy éve gyártásra kész állapotban volt. Nem baj, jó munkához idő kell...

A limit V42 új megoldása a kidolgozott géptér

Annak ellenére, hogy semmilyen kép nem áll rendelkezésre, a fórumon fél órán belül felbukkantak olyanok, akik pont akkor jártak a digitools irodában, amikor ott állt egy majdnem készen, és biztosították a többieket róla, hogy az bizony sokkal jobb lesz mint a limité. Nyilván műgyantából készül és valamilyen német Roco mozdony hajtása lesz alatta, meg lesz benne mindenféle hang, amit úgysem fog senki sem használni.
Mivel küllemében nem igen találtak kivetnivalót, jött a szokásos hajtás téma. A limit bezzeg csúzligumit rak a modelljeibe. Ne zavarjon senkit, hogy a szíjhajtást számos nagy gyártó is alkalmazza és néhány hátránya mellett bőven van előnye is. Persze nem olyan körülmények között, mint pl. a Miniversum pályáin, minimális karbantartással. Sokat elmond, hogy a Liliput Flirt-ekkel is gond volt a Miniversumban, pedig azok az átlag modellezőnél elnyűhetetlenek.
Visszatérve a cím béli témára, annak idején volt a Deák/Félix Leó, amelyik kicsit magasabbra sikeredett, mint kellett volna, mégis aranyárban cseréltek gazdát és büszke tulajdonosaik gőgösen parádéztak vele a gyűjteményes topicban, változnak az idők, ma egyesek szerint annyira el vannak kényeztetve a modellezők (valóban?), hogy egy ilyen újításnak sem tudnak igazán örülni. Mindegy, limit nem hiszem, hogy gondban lesz, ha el akarja adni a Leót, szerintem az lesz, mint a többi modellel, hónapokat kell majd rá várni.

Foglaljon helyet

Ezen a héten a németek vendégszeretetét élveztem és mivel a szerdai napon semmilyen hivatalos programom nem volt, úgy döntöttem, hogy meglátogatom egy eredetileg fél évre kiutazott, majd tartósan külföldre szakadt haveromat Frankfurtban. Mi mással is mehettem volna, mint ICE-vel. Ezen a vonalon óránként egyszer van egy vonatpár, mivel korán kelni sem szerettem volna, de azért az utazás még így is 3 órát vesz igénybe (400 km!), így a 7 óra előtt néhány perccel induló vonatot választottam. Mivel hivatalosan nem voltam szabin, így elérhetőnek kellett lennem, illetve a csütörtöki napra még készülnöm kellett, úgy döntöttem, hogy asztalhoz foglalok magamnak ülőhelyet. Nem lepett meg, hogy ezt gyorsan és kényelmesen meg tudtam tenni online.

Előzetes regisztráció nélkül, átlátható felületen, könnyen érthetően és kezelhetően, csak ennyi kell.

Az utazás időpontja alapján hozta a vonatokat, megadtam, hogy hány ülőhelyet szeretnék, és már választhattam is a fenti módon, a 14 kocsi bármelyikébe. Ezzel szemben a MÁV oldalán ahhoz, hogy egyáltalán megtudjam, hogy van-e vonat, netán hely rajta, regisztrálnom kell, mert hát nehogy már csak úgy felelőtlenül össze-vissza üljenek az utasok ahová akarnak, netán előzetesen informálódjanak, mielőtt eldöntik, hogy vonatoznak-e. Van még hová fejlődni, na.

Ugyanez a MÁV implementációjában regisztráció és 8 kattintás után

Az út eseménytelenül telt, a kocsik tiszták voltak és persze mind a 14 meg is telt. A komfort messze egy repülőgép feletti szintet hozott. Mikor leegyeztettük a látogatást, gondolkodtam, hogy miről fogom kérdezni. Az egyik kérdésem a "végül miért ragadtál kint?" lett volna, de az elmúlt három napban olyan sok inger ért, hogy ezt végül értelmetlennek láttam feltenni. Persze itt sincsen kolbászból a kerítés, de egyrészt, ahová nem muszáj, semmilyen kerítést nem tesznek, másrészt ha tesznek is, az nem szögesdrót, itt abban hisznek, hogy felnőtt polgárok tudnak élni a felkínált szabadsággal és nem élnek vele vissza.

Országimázs

A minap az index közölt egy összeállítást arról, hogy mennyibe is került nekünk ez a vizes vb. A konkrét számok nem is érdekesek, a lényeg az volt, hogy mennyi olyan kiadás volt, aminek az ellentételezését és értelmét nehéz megfogni. Ebből a szempontból kiemelkedő "alkotás" volt az ugrótorony a Batyin. Ha már a politikában is csak egy színjáték díszletévé vált a parlament, miért ne lehetne az a vb-n is (pl. egy esemény háttereként), gondolta a tervező, és ezért került oda a torony ahová. Az ominózus összeállításban ennek értelmét is az országimázzsal magyarázták. Jól hangzik, megfoghatatlan, így itt a "közpénz jelleg elveszése" kevésbé érhető tetten. Na de mindegy, ez nem egy politikai tárgyú blog, lássuk, miért kellett ez a felvezetés...
Történt ugyanis, hogy a cégnél egy néhány napos kiruccanást kell tennem a friccekhez, persze mikor máskor, ha nem a nyár kellős közepén, amikor az ember legszívesebben a családjával lógatná a lábát és a pecát a Balcsin. Ha már lúd, legyen kövér, mindezt három nappal előbb közölték, mint ahogy indulnom kellett volna. A meló hétfőtől Münchentől egy köpésre, Fürstenfeldbruckban van (nem, nem a Szentgotthárd melletti Fürstenfeld az, először én is örültem mikor meghallottam a munkahelyemen). Ha Budapest-München út, akkor négy lehetőség van: kocsi, busz, repülő, vonat, nekem ez utóbbi volt a választásom, nem sok kedvem lett volna 30 fokban vezetni/buszozni, de a ferihegyi terminál nélkül is elég jól megvagyok már egy ideje. Szóval megvetettem a vonatjegyet és összedobtam az útipoggyászt, és irány Bajorország, a jó sörök hazája. Az asszony nem volt túl boldog (én sem túlzottan), és mivel a hétvégére a cápás állatkert volt betervezve, annak ellenére, hogy a Keletiből terveztem az indulást, végül Kelenföldön szálltam fel. Eleve a délutáni első vonattal terveztem az utazást, az 2-kor indul Kelenföldről, így csomagokkal mentünk a Camponába, ahonnan egyből irány Kelenföld.
A Kelenföldi pályaudvar P+R ellátása (a 4-es metró miatt) elég jó, Őrmezőn és az Etele téren is rengeteg parkoló van, amelyeket hétvégén a kutya sem használ. Kicsit korán érkeztünk, az őrmezei oldalt választottuk, innen egy kulturált üvegkalickán és folyosón lehet eljutni az aluljáróba. (Ha valaki nem ismeré annyira Kelenföldet: két aluljáró van, az egyik az "eredeti" MÁV által épített és fenntartott, minősíthetetlen állapotú, a másik pedig az újabb, BKK által az M4 építésekor kialakított, viszonylag európai. A kettő párhuzamosan fut a sínek alatt, de mintha csak két párhuzamos univerzum lenne.)
Leértünk az aluljáróba, ahol iszonyatos zsibvásár fogadott, tele volt bőröndös turistákkal. Na, mondtam is magamban, itt legalább nem kell szégyenkeznünk, ráérünk majd akkor, ha elkeverednek az állomásépületbe, a belváros valamelyik aluljárójába, vagy esetleg a 3-as metróba. Csodák csodájára az aluljáró tele volt sárga MÁV Start mellényes alkalmazottakkal, akik a jegyautomaták előtt kígyózókat segítették. Mivel diákmunkások voltak, és nem a MÁV saját alkalmazottai, így szintén nem kellett szégyenkezni, az előttünk bizonytalankodó Japánokat is egészen jól eligazították. Itt a családtól búcsút vettem, mert még 30 perc volt a vonat indulásáig.
Annak ellenére, hogy az aluljáróra nem lehetett panasz, igyekeztem mielőbb a felszínre jutni, mivel az embertársaimnál azért szívesebben nézegetem az induló-érkező vonatokat. Kelenföld ebből a szempontból is jó választás, itt azért még ilyenkor is történik valami. Bámészkodásomat egy zaklatott német család férfitagja szakította félbe. Ijedt arccal vázolta a szituációt: leszálltak a vonatukról, lementek az aluljáróba, mivel volt még idejük, vettek ezt-azt, majd a korábban kinézett vágányra feljöttek és vártak, de egyszer csak bemondták, hogy a vonat nem arra, hanem a 10-es vágányra érkezik. Ezt persze ők nem értették, hiszen belföldi vonat lévén csak magyarul mondták be, naná. Amikor látták, hogy az ott várakozók csapatostul megindultak, kérdezősködni kezdtek, hogy mit mondtak be, végül az egy másik utas fordította le nekik. Amikor lementek az aluljáróba, akkor jött a következő meglepetés: a korábbi csilli-villi aluljáró eltűnt, és egy másik aluljáróban találták magukat. Nem baj, gondolták, és rohantak a nagyobb számok irányába, csakhogy az 5-6-os szám után sokáig nem volt feljáró, egyszer csak a 14-es következett, a köztes vágányokat elvitte a cica. Gyorsan felvilágosítottam, hogy Magyarország gazdag ország (vagyis inkább Németország, hiszen nagyrészt ők finanszírozzák ma is a főterek letérkövezését), így nekünk két aluljárónk is van és szerencsétlenségükre ők másodszorra a "retro" aluljárót találták meg, ahonnan viszont a 7-10 vágányok nem érhetők el. Teccik érteni ugye? A MÁV nem tart fenn olyan aluljárót, amin keresztül az összes saját (!) vágánya elérhető. Bele sem tudok gondolni, mi lenne, ha pl. Tarlós úr végleg összerúgná a port a kormánnyal mondjuk a 3-as metró kapcsán és lezárná a saját aluljáróját bosszúból.

Ebből kellene egy külföldinek rájönni, hogy mi is van. Magyarként sem könnyű.

No mindegy, német barátainknak ez most mellékes, mivel a vágánycsere a vonat érkezése előtt 3-4 perccel dőlhetett el, az új aluljárón is nehezen érték volna el a vonatukat, ugyanis a "tolmács felkutatása" is belekerülhetett néhány percükbe. A mondandómban pont ott tartottam, hogy menyjenek le az új aluljáróba, ott balra, majd onnan már menni fog, mikor felhangzott az a bizonyos kellemetlen sípszó, ami a vonatuk (illetve annak a vonatnak, amiről ők most lemaradtak) indulását jelezte. Ezt közösen megtekintettük, majd a családfő közölte, hogy akkor most inkább már bemegy az információhoz és megkérdezi, mi tévő legyen. Erről lebeszéltem, mert ott nagy dózisban érhette volna a sokk (épület állapota, idegen nyelvet nem beszélő, esetleg embereket nehezen viselő vasutas). Ehelyett a mundér becsületének védelmére keltem. Még mindig 15 percem volt az indulásig, így az Elvirán kerestem nekik másik vonatot és a lelkükre kötöttem, hogy kerüljék el a "sárga" aluljárót, mert abból csak baj lehet (fényes nappal talán nem rabolják ki őket, de érdekes alakokkal azért találkozhatnak). Közben fél füllel a hangosbemondót figyeltem, nehogy én is úgy járjak, mint ők.
A Railjet végül időben érkezett és indult is el, tele volt az országimázsunktól elbűvölt mosolygós turistával (persze lehet, hogy annak örültek, hogy végre elhagyják ezt az országot). Én meg már nemsokára Ausztriában suhanok és alig várom, hogy megérkezzek és felhörpintsek egy jó bajor sört.

Magyar vonatkozású modellek (teleregény, 333. fejezet)

Magyar vonatkozású modellek (teleregény, 333. fejezet)

A minap benéztem kedvenc index fórumomra, ahol erősen érződik a nyári uborkaszezon, már éppen a böngésző bezárását fontolgattam, amikor a címben szereplő topicban megláttam egy hosszas diskurzust. Az elmúlt napokban gyakorlatilag két veterán nick (Förster és Hernyofan) szólogatott be egymásnak, közben persze néha hagytak mást is szóhoz jutni.

Az első téma a RaaberCity kocsi volt, ami számomra jól mutatja a magyar vasút igényességét. Végy egy levetett Eurofima kocsit (amely egész jó állapotban van, nincs is semmi baj vele, magyar viszonylatban már-már Rolls-Royce). Lássuk mit rontottak el:

1.       Létrehoztak egy új brandet: RaaberCity, amit nem tudok értelmezni, meg gondolom a GYESEV píárosain kívül mások sem. Ha InterCity, akkor miért nem az van ráírva? Nem világos, hogy azért kellett az új név, mert az IC-nél valamivel kevesebb (így azt nem írhatták rá), vagy ezzel akarták jelezni, hogy annál valamivel több. Valószínű a RailJet kistestvére akart lenni, amolyan "magyar narancsként", kicsit savanyú, kicsit éretlen, de a miénk.

2.       Másod osztályú kocsikból alakítottak ki 1. osztályt, így viszont a lábtér nem elég az 1. osztályú fülkékben, külföldre gyakorlatilag nem mehet, paff. Persze nagyon pofás lett, azt meg kell hagyni, de vajon ennyire fontos volt ez? A sajtóközlemény külön kiemeli, hogy ebben bizony bőrbevonat van az 1. osztályon, mintha ez olyan extra lenne, szerintem ez lenne a normális.

3.       Az egész kocsit össze-vissza mázolták mindenféle színnel, aminek sem előzménye, sem koncepciója nem nagyon van. Szívem szerint papagáj festésnek hívnám, de azt évekkel ezelőtt a MÁV már ellőtte az elővárosi szilikre, legyen akkor bohóc. Koncepció abban sem volt. Miért is baj ez? Hát először is, a GYSEV színekhez szokott polgár nem igen tudja, hogy ez mi fán terem, másodszor fényező legyen a talpán, aki egy sérülést szépen ki fog tudni javítani. Ha jól számoltam, nyolc (!) különféle színt használnak, vannak köztük olyanok, amiből alig néhány tenyérnyi folt van a kocsin, gratulálok.

No, Förster rögtön megtalálta az ideális donort, pont annyi ablaka és kereke volt, mint az eredetinek. De hát neki mindegy is, úgyis csak képen látott ilyet. Azután szerencsére jött néhány modellező, akikbe több igény szorult, és kisegítették pillanatnyi "ajtóvaksággal" sújtott Förster barátunkat, akit annyira elbűvöltek a kocsi közepén az ablakok és a szellőzők, hogy jobbra és balra már nem is nézett, így nem vette észre, hogy az ajtók teljesen eltérnek.

A másik téma az örökzöld postabéhávé volt, amelyet kedvenc tatabányai műhelyem készített el. Egy dologban mindenki egyetértett, hiánypótló a modell és megjelenéskor égre-földre esküdöztek, hogy bizony abban Fuggerth alkatrész egy darab sem lesz (van aki szerint az első széria után ígérték meg, hogy a másodikban már nem lesz). A GYSEV kocsi kapcsán Förster barátunk a szakmai érvekből kifogyott, így személyeskedni kezdett Hernyofan topictárssal, felhánytorgatva a Quabla Bhv kapcsán kapott megjegyzéseket, így lett újra ez a téma. És beindult a szokásos mellébeszélés arról, hogy Fuggerthék egy normális alvázat meg forgóvázat sem voltak képesek gyártani, amit szegény Quabla alá tehetett volna, szóval egyértelműen ők tehetnek róla, hogy a szuper hiánypótló kocsi ilyen lett. A vita annyiban ment tovább a korábbiaknál, hogy két (el?)ismert szakértő is megszólalt.

Elsőként csíkos-háTTú "méltatta" műszaki szempontból a modelleket, kiderült, hogy van amiből a súly (igen, egy filléres vaslemez) egyszerűen kimaradt belőle. Ja, hogy ettől pályán használhatatlan a modell – sebaj, a vitrint viszont legalább nem terheli fölöslegesen. Azt gondolom, hogy ez a világ legnagyobb szemétsége, egy 25 ezer forintos modellből egy 200 forintos alkatrészt kihagyni, csak azért, mert valószínűleg Karácsony előtt nem volt kéznél, de a modellnek meg kellett jelennie. Az lehetett az oka annak is, hogy a kocsik alá végül Fuggert alváz és forgóváz került, hogy nem akarták még évekig húzni a megjelenést.

A legfurcsább hozzászólást kedvenc Tothgun Attilám, a Quabla cégcsoport oszlopos tagja (bár eme kötődését egy külön postban cáfolta) követte el, aki 7 pontba szedte megjegyzéseit. Ezek közül egyet emelnék csak ki, melyben a modellek festési hiányosságait említi (pöttyök, lepergő festés, görbe csíkok). Ide jutott a világ, a Q Birodalom belső, elég erős minőségi kritikát kapott, persze tudom én, hogy erről is a Fuggerth, Soros, vagy a gyíkemberek tehetnek, na de most komolyan, nehogy már azt mondja bárki is, hogy a festés és az összerakás nem a hírös Quabla hibája!

Szegény tothgun kapott aztán hideget-meleget. Megmutatta a belső berendezéseit, amit ezekhez a csodás kocsikhoz készített. Ahogy kell, négy szék volt egy sorban, de a folyosónak valahogy nem maradt hely, sebaj, kívülről úgysem nagyon látszik J, jött a válasz.

Utoljára megjelenésekor volt posta Bhv a kezemben, amit jobban megnézhettem közelebbről. A kasztni formája nem volt rossz, sőt, néhány piros pöttytől eltekintve a festése is nagyjából rendben volt, a bajok a szoknya alá nézve kezdődtek. Egy fiatalabb modellező kolléga vette a Lehel úton, és csillogó szemmel kérdezte a véleményemet, nem akartam elkeseríteni, de amikor az árát megmondta, egy cifra káromkodást azért megeresztettem és egy "Meeeennyííííí?"-vel jeleztem, hogy megőrült. Akkor döntöttem el, hogy biztosan nem veszek magamnak ilyet, a fenti két kritikát olvasva jól tettem.

Vágási Feri beszállt az Internetbe, Quabla meg a TT-be

Rég óta nem jelent meg írás vasutaskritikus tollából, ezt a hiányosságot ezen a blogon szeretném pótolni. Kezdjünk is bele.... Sokszor megfogadtam már, hogy Quabla modelljeivel nem fogok foglalkozni, de ezt a mostani helyzet felülírja, bocs.
Történt ugyanis, hogy néhány napja itthon vagyok (a nagyobbiknál már eddig is iskolaszünet volt, második gyermekemnél pedig kitört az óvodai nyári szünet, a szülő meg oldja meg a nyarat ahogy akarja) és unalmamban a modell.hu oldal Quabla modelljeit kezdtem böngészni. Leszűrtem a kínálatot és a kategóriáknál mit látok? TT modellek
Gondoltam valamelyik feltöltő robot a hétvégén többet szívott a kelleténél, vagy a munkaerőhiány a modell.hu-t is elérte, így olyanokkal dolgoztatnak, akik a TT és a H0 modelleket sem tudják megkülönböztetni egymástól. De nem, én tévedtem, kérek elnézést, hamu a fejemre, stb. (jöhetnek kommentben a "vk hülye volt" megjegyzések) Képzeljétek, a tatabányai mester beszállt a TT-be!
Nem is egy modellel, hanem mindjárt hattal. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere, mdmot, gigant, szili...  ja nem, azokhoz nem elég egy vödör kárlyhaezüst/tivelux, egy légecset meg a beragadt raktárkészlet, azzal küzdjenek a többiek, jók leszenek ide ezek is.
Ha elfogadjuk azt, hogy az átlag magyar vasútmodellező szarrágó, akkor a tt-s pajtások közöttük is a legnagyobbak. Miért is? Hát azért mert az ideális méret tényleg a legtöbb panelban kompromisszumot jelentett apuci terepasztalának az ágy alatt, és a bttb, zeuke és társai ontották hozzá a fost. 1990 után jöttek ugyan a nagyok (Piko reloaded, Tillig, Roco), de egyrészt a tolongás nem volt olyan nagy, másrészt a németek ennek hatására eldobták a régi lomokat, amit mi lelkesen felcsipegettünk. Az emberek megszokták, hogy egy tehervagon az ebay-en sofort-ban, free shippinggel 2 euro, egy személyvagon ugyanitt "akár" 8 is megvan. Ebbe az idilli világba be lehetett ülni, mint a komoly vállalkozó a bálnamercibe, vagy ötvenes bombanő a dauerbúra alá, zene felhangosít, szem becsuk, minden rendben.
TT-ben ma is minden ceruza kicsit vékonyabban fog, pedig nem az a néhány gramm műanyag granulátum a nagy tétel, amit a H0-hoz képest egy kocsin fogni lehet, hanem a piac ilyen. A szerszám, festék, stb. kb. azonos, ráadásul a várható darabszám kisebb is.
Ha körülnézünk, ma már van itt minden, két tengelyes német VTG tartály 7 ezer, magyar Fal-Eas 8-9 ezer, MÁV Res nyolcezeröt. És akkor megjön a Quabla és bumm, berobbant az Uh tartállyal, ami (annyi mint ennyi, plusz még az, meg a haszon, meg az áfa, kerekítve felfelé legyen) mindjárt 13500 Ft, és úgy is lett.

Én is vennék belőle, hogy inspiráljam és szpozoráljam a mestert, de nálam sajnos a két sínszál közé esik, tudom, az én hibám.
Reméljük sok német turista jár majd erre és felvásárolják mindet, cserébe meg felhajítják a vackaikat az ebayre és minden megy tovább, mint eddig.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az elmúlt években kibontakozott egy igényesebb tt-s réteg itthon is, akiknek viszont többségében van annyi eszük, hogy egy átfestésért nem adnak ennyit.